Villanyszerelés az intelligens otthon tükrében 1. rész

Tanulságos történetek rovatunkban ez alkalommal egy olyan villanyszerelő tapasztalatait, gondolatait mutatjuk be, aki az elmúlt időszakban önálló lépéseket tett a piacon egyre markánsabb igényként jelentkező intelligens megoldások elsajátítása, telepítése, illetve fejlesztése felé. Jobbágy Péter története egyfajta helyzetértékelésként, megoldási kísérletként értelmezhető az épületvillamossági kivitelezés kritikus periódusában.

Amikor befejezte tanulmányait a szakmunkásképzőben és ?felszabadult? az oktatási kötelezettségek alól, úgy gondolta, sőt ami még ennél is rosszabb, úgy hitte, hogy már egy teljesen felkészült szakember, aki az eddig megszerzett tudásával felkészült a szakmai kihívások leküzdésére. Azaz már csak dolgoznia kell és boldogulni fog az életben. Elmondása szerint más szakmabeliekkel folytatott beszélgetései is erről győzték meg, mások is így gondolták a nyolcvanas évek végén: úgy tűnt, hogy az ember elhelyezkedik egy nagy állami vállalatnál és majd ott valahogy ?elkaristól nyugdíjig.?

Gyorsan kiderült azonban az, hogy az iskolapadban megszerzett tudás, valamint az a tény, hogy ő volt a legfiatalabb a brigádban, pontosan arra elég, hogy minden reggel ő szerezze be a kiflit, a kakaót és a fokhagymás lángost. A pályakezdés tehát elég tanulsággal szolgált, és hamar rájött arra, hogy muszáj az embernek képeznie magát: kezdetben azért, hogy felérjen egy átlagos szakember tudásához, később pedig azért, hogy lehetőségeihez mérten meghaladja azt.

?Szeretem a szakmámat: sajnos ez nem volt mindig így, és őszintén bevallom azt, hogy amikor elkezdtem önállóan vállalni munkákat, akkor bizony nagyon nehéz volt az, hogy minden döntést nekem kellett meghoznom ? annak összes lehetséges következményével együtt.? Ahogyan azonban múlt az idő, egyre jobban beletanult a vállalkozói gyakorlatba is, ám egyre több kihívással is szembe kellett néznie: ekkor ért el a technikai fejlődés arra a fokra, hogy megjelentek a lágyindítók, a frekvenciaváltók, a túlfeszültség-levezetők, továbbá az intelligens otthon kialakítását célzó technikák, a busz-rendszer alapú megoldások stb. Természetesen nem hagyható ki az sem, hogy az uniós csatlakozás miatt szinte az összes szabvány megváltozott. Ezek a változások összességében elég megterhelőknek bizonyultak egy olyan ?mikró vállalkozásnak?, mint az övé, és persze a felzárkózás mellett gyűjtenie kellett a mérnökkamarai pontokat is: ?arról nem is beszélve, hogy ugye valakinek dolgoznia is kell a cégben, mert csak azért fizetnek, ha elvégezzük a munkát?.

A vállalkozás lassan felnőtt az új feladatokhoz, de az intelligens otthon kérdéskörében nem tettek előrelépést: noha Pétert nagyon érdekelte volna az új technológia elsajátítása, de valójában igazi ?róka fogta csuka? esete állt fenn: nem volt ilyen irányú megkeresés, ha pedig lett volna, nem is tudtak volna megfelelő megoldásokat ajánlani, hiszen egyet sem ismertek és akkoriban még sok százezer forintért képezték szakembereket egy világosan nem definiált szakmai szintre. Később természetesen már majdnem ingyen is volt tanfolyam és nagyobb rálátás kínálkozott erre a szakterületre: mindazonáltal minél jobban kiismerte ezeket a rendszereket, annál jobban elbizonytalanodott létjogosultságukban, megbízhatóságukban, valamint ? és ez a lényeg ? az eladhatóságukban, mert ?az ember nem szeretné arra pazarolni a drága idejét, ami csak egy zsákutca, bizonytalanul kifizetődő?.

Az intelligens otthonok telepítésénél számos szempontot kell aprólékosan mérlegelni. Meglátása szerint első az ügyfél, aki szeretne egy bizonyos komfortszintet megteremteni otthonában. Az ő szempontjai a következők lehetnek: minél költségtakarékosabban minél jobb szolgáltatási szintet beszerezni, és az sem elhanyagolható, hogy ennek üzembiztosnak kell maradnia akár több évtizeden keresztül is, mindenféle jelentős karbantartás és költség nélkül. A kivitelező úgy gondolja, hogy neki egy olyan rendszer kell, ami egyszerű felépítésű, jól áttekinthető és könnyen telepíthető, esetleg még szabadon bővíthető is a megrendelő igényeinek függvényében, azaz úgymond nincsenek meglepetések, amikor be akarja üzemelni és megbízhatóan működik hosszú időn keresztül.

A rendszer gyártója talán úgy gondolja, hogy azért ne legyen olyan olcsó a termék, hiszen ?az ázsiai munkaerőt meg kell fizetni rendesen?; a rendszer csak a saját családján belül kommunikáljon, mert ugye az utcán sem állunk mindenkivel szóba, tehát másoknak csak annyit mondjon esetleg: ?nem ismerni nyelv, nem beszélni!?. A másik nagy találmány a rádióhullámokat kibocsátó kapcsoló, hiszen nem kell vezeték, nem kell fúrni, faragni, porolni és legfőképpen nem kell maga a villanyszerelő sem, mert ez egy elterjedt, kipróbált technológia, ami a gyerekjátékokban is bevált. Ezért lehetne az a szlogen is: ?gyerekjáték a villanyszerelés!?. Tehát megóvják az ügyfelet attól, hogy a villanyszerelő valami ?gagyi? 1500 forintos kapcsolókkal árassza el a házat?. A rádiófrekvenciás rendszerekkel szembeni aggályok egyik része azonban azon alapszik, hogy könnyen megzavarható a jelek továbbítása, másrészt bizonyos funkcióknál nem is garantálható a megbízható működés. Ráadásul a tápellátás érdekében a vezetékezést nem lehet megspórolni.

A cikk folytatódik...

Jobbágy Péter